A gyerekek a játszótéren megbeszélték egymással, hogy mostantól mindenki jól fog viselkedni. Így hát hazaküldték a szülőket.
Nagyjából így lehetne összefoglalni, hogy mi történt AI felügyeleti fronton a fehér házban három nappal ezelőtt, szeptember 29-én.
Aznap ugyanis a nyugati világ AI vezetői önkéntes megállapodást írtak alá „White House Accord on Super Intelligence” címen. Jensen Huang szerint azért adhat ez okot bizalomra, mert a fejlesztők vállalják a felelősséget a rendszereik biztonságáért, és ezt ellenőrzési folyamatokkal is alá akarják támasztani.
A közzétett megállapodás négy réteget ír le: belső kontrollokat, azokat felügyelő belső csapatot, független külső értékelést és az eredményeket áttekintő igazgatósági bizottságot. Az ide kapcsolódó kockázatok között szerepel a kibervédelem, a biológiai és vegyi visszaélés, valamint a rendszerek nem kívánt hozzáférése más technikai rendszerekhez.
Az innovációhoz szükséges közbizalmat szeretnék így kiérdemelni formálisabb tesztelési és auditfolyamatokkal, amelyek alapján a vezető testületeik pedig rendszeresen kapnak jelentést a feltárt hibákról. A résztvevők közös gyakorlatokat is kidolgozhatnak, sőt, maga a szöveg felveti, hogy a vállalásokat később jogszabályba foglalják. Ezek lehetőségek és vállalások, nem már bizonyított biztonsági eredmények.
De sajnos az egyezség önkéntes.
Nem határoz meg nyilvános auditjelentést, egységes mércét vagy szankciót arra az esetre, ha egy cég nem teljesíti a vállalását. Az igazgatósági bizottság is az adott cégen belüli testület, nem közfelügyeleti szerv. Ezért a megállapodás növelheti az ellenőrizhetőséget, de hogy valóban megnyugtató-e, azt a külső vizsgálatok minősége, a hibák kijavítása és az eredmények átláthatósága fogja eldönteni.
Ha lesznek érdemben ilyenek.